Szombaton tetőzött az előző napok/hét levertsége és idegessége, volt egy kisebb pánikrohamom megint a híreket olvasva. Aztán rá fél órára meg is jött, szóval rá kellett jönnöm, hogy a pánikrohamom fele akkora se lett volna, ha a hormonok nem zavarnak be. Csodás.
Tömöm a családot vitaminnal napi szinten, tegnap már apám is beszedte a Béres cseppet, ami azt jelenti, hogy tényleg nagy a baj. Ő elég magasról tojt erre, könyörögnöm kellett neki múlt héten, hogy már dolgozni se menjen, szóval valamit hallania/olvasni kellett, ami végre végigjutatta az agyában az infót, hogy ez nem játék. Még egy maszkot is elkért abból a háromból, amit a főnököm hozott nekem.
Már senkit nem engedek a családból sehová, ha valamit nagyon el kell intézni azt megteszem én. Ma postára kell mennem, ha végeztem a munkával, meg gyógyszertárba és itt be is fejeztem. Unokanővérem férje elintézzi a nagyobb dolgokat nekünk, tej, liszt, ásványvíz, így csütörtökön szkafanderben már csak kisebb, de pár hétre elegendő dolgot kell megvennem, aztán ennyi.
Hétvégén végignéztem a katalán sorozatot, ami még lendített a lelkiállapotomon negatív irányba. Túl sok mindent elindított bennem érzelmileg és lehet nem a legstabilabb időszakomban talált meg. De legalább rágódhatok ezen ahelyett, hogy állandóan a járványon kattog az agyam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése